Kaszás Éva: A számítógép használata a zenekultúra tanításában című könyv (2003) függeléke
Szerző: Béres Zoltán:
Cím: A Finale NotePad 2002 program használata

Tartalom:
    Bevezető
    Mire használható?
    Milyen számítógép kell hozzá?
    Hogyan lehet a programot megszerezni?
    A program telepítése
    A program elindítása
    Hova kerültem?
    Új lap nyitása
    Hogyan tájékozódjunk a kottalapon?
    A menüsor
    Kotta elmentése
    Hangjegyek beírása
    Hangjegyek törlése
    Ütemek másolása
    Fölösleges ütemek törlése
    Lejátszás
    A dalszöveg beírása
    Szöveg beírása
    A Maestro karakterkészlet
    Különleges jelek menüpontja
    Transzponálás
    Nyomtatás
    Összefoglalás
    Segédtáblázat

Ebben a kézikönyvben több helyen is szó esik a Finale nevű zenei programról, amely nagy segítséget nyújthat a zene tanításában. Sajnos ingyen nem szerezhető be, de van egy egyszerűsített ingyenes változata, a Finale NotPad 2002, amely letölthető az internetről, így mindenki számára hozzáférhető. Úgy vélem, ez az egyszerűsített változat is tartalmazza azokat a szolgáltatásokat, amelyek hasznossá tehetik a vele való megismerkedést.
Az alábbiakban kísérletet teszek a Finale NotePad 2002 program bemutatására, használatának leírására. Igyekszem olyan nyelvezettel megfogalmazni mondandómat, amely egy felhasználói alapismeretekkel rendelkező számára is könnyen követhető. A kötet végén az alábbi leírásban, illetve a menüben található angol kifejezések fordítása található. Ugyancsak a kötet végén kapott helyet az az ábra, amelyen a zárójelben szereplő számoknak megfelelő ikonok elhelyezkedése látható.
A kézikönyvnek ez a fejezete is letölthető a Palatábla honlapjáról (www.palatabla.zenith.org.yu) a letölthető menüpontban.

A Finale NotePad 2002 program a következő feladatok elvégzésére alkalmas:
1. Kotta szerkesztése oly módon, hogy kottaírás közben hallhatjuk az éppen leírt hangokat;
2. A szerkesztett kotta elmentése (MUS kiterjesztésű fájlban);
3. Elmentett kották megjelenítése a képernyőn;
4. A képernyőn megjelenített kották megszólaltatása (visszajátszása);
5. A képernyőn megjelenített állományok kinyomtatása.
Meg kell jegyeznem, hogy a program lehetőségei nem korlátlanok, így például nincs lehetőség arra, hogy az első partitúrasor elején kívül máshol is megadjunk ütemjelzést, nem tudjuk az oldal elrendezését formázni (ez automatikusan történik), stb. Feltehetően az általam észlelt hiányosságokon kívül vannak más korlátok is, ám ennek ellenére hasznosnak tartom a program megismerését.

A program leírásában erre vonatkozólag semmilyen információt sem találtam. Személyes tapasztalatom az, hogy a program 486-os, hangkártyával nem rendelkező gépen is működik, igaz, ekkor el kell viselnünk a néha-néha megjelenő hibaüzeneteket.
A merevlemezen 7,5 Mb helyet igényel – a telepítőprogram figyelmeztetése szerint.

A program letölthető a www.codamusic.com című honlapról. E sorok a Finale NotePad 2002.r1 verzió alapján íródtak, amelynek elindításához a FinNotepadWin2k2.exe állomány letöltése szükséges (feltételezem, hogy az olvasónak Windows operációs rendszerrel működő gépe van). Az állomány mérete 3,3 Mb, ami egy átlagos vajdasági vonalon körülbelül 16–18 perc alatt töltődik le.
A letöltéshez a FREE! NotePad és FREE Download! szavakra kell kattintani, valamint ki kell tölteni egy regisztrációs lapot.
Amennyiben a program letöltésével nem boldogul, kérje hozzáértő személy segítségét.

Futtassuk a letöltött exe kiterjesztésű programot!
Az így feltelepített program jogtiszta, de be kell tartanunk a telepítés során kiírt feltételeket.

A program futtatható a Start menü Programs menüpontjából (angol Windows esetén) nyíló ablakból a Finale NotePad 2002 föliratra kattintva. Ha így nem indítható, akkor keressük meg valamilyen kereső program segítségével a FinaleNotePad2002.exe állományt és futtassuk.

A kezdeti ijedség leküzdése érdekében ajánlom, hogy a program futtatásakor megjelenő párbeszédablakokkal ne foglalkozzunk, hanem kattintsunk először a Remind Me Later gombra, majd a Nora, a Continue-ra és végül a Cancelre. Néha más párbeszédablakok is megjelennek. Tapasztalatom szerint, nem idézhetünk elő zavart téves kattintással sem, de azért kérjük ki hozzáértő személy segítségét.
Most megnyugodhatunk, hiszen az, ami előttünk van, egy Windows-fölhasználó számára ismerős felület.
Sorra vehetnénk a menüpontok és a menüben található ikonok jelentését, de talán egy konkrét kottapélda megírása sokkal jobb alapot ad a későbbi önálló kísérletezgetéshez. Javaslom hát, hogy közösen szerkesszük meg az alábbi kottát.

Mivel az új lap nyitásánál szükségünk lehet a magyar karakterkészlet használatára, ne mulasszuk el a párbeszédablakok megjelenése előtt átváltani a karakterkészletet magyarra. A tálcán egy kis ikon mutatja az éppen használt nyelvet. Kattintsunk rá, és a megnyíló helyi menüben válasszuk a Hu-t.
Kattintsunk az (1) ikonra, vagy válasszuk ki a File–>New menüpontot. A megjelenő ablakot töltsük ki az alábbi módon:

A Nextre kattintva újabb párbeszédablakot kapunk. Itt a kórusból válasszuk ki a szoprán és az alt szólamokat:

Most már csak az előjelek és az ütemjelzés beállítása van hátra az alábbi módon:

A párbeszédablak alsó részében a beírandó művet figyelembe véve talán az e-moll beállítása lenne tanácsos, ám akkor a sorok elején szerepelne egy felemelőjel. Mi most ragaszkodjunk ahhoz a kottaképhez, amelyet kiindulásnak tekintünk, és válasszunk egy olyan hangnemet, amelyiknek nincs előjegyzése.
A Finish-re kattintva befejeződik az új lap létrehozása.

A képernyőn a kottalapnak csak egy oldalát látjuk egyszerre. Ezen az oldalon a (47) és (53)-assal jelölt gördítősávokkal mozoghatunk. Az aktuális oldal sorszámát az (51)-ben olvashatjuk le, és az (50)-nel és (52)-vel lapozhatunk hátra, illetve előre.
(52)-re kattintva meggyőződhetünk, hogy készülő kottánk jelenleg kétoldalas. Minden ütemben szünetek találhatók.

A fölső szöveges menüsor menüpontjai nem állandók: az Option és a Trade-up menüpont között a (9), (10), (16) és (17) ikonokra kattintva más-más menüpont ékelődik közbe.
Azt is megfigyelhetjük, hogy az ikonok nem teljesen függetlenek egymástól. Ezt a későbbiekben majd jobban szembetűnik, és érthető lesz a működése.

Mindjárt mentsük is el azt, amit eddig létrehoztunk. A File–>Save As… menüpont segítségével ezt megtehetjük az egyéb felhasználói programoknál is megszokott módon.
A mentésről a későbbiekben se feledkezzen meg, használja a (3) ikont!

Kezdjük el a szoprán sorának kitöltését. A (25)–(30) ikonokból kiválasztva a megfelelőt elhelyezhetjük a kívánt hosszúságú hangot a vonalrendszerben. Ugyanígy járunk el a (37)–(42) ikonok segítségével a szünetekkel is.
Nehézséget talán csak a pontozott negyed okozhat: a (27) és (31) ikonoknak egyszerre kell bekapcsolva lenniük, és a pontozott negyedhang máris elhelyezésre vár.

Amennyiben valamelyik hangjegy vagy szünet rossz helyre került és ezt az elhelyezésekor azonnal észrevettük, akkor az (5) ikonra kattintva (a más programokból jól ismert Undo segítségével) kitörölhetjük.
Amennyiben később vesszük észre tévedésünket, a (24) ikon alkalmazandó, ekkor egy képzeletbeli törlőgumit veszünk a kezünkbe. Kattintsunk a törölni kívánt objektumra.
Ha több ütemnyi törölni való van, akkor a (17) ikon használatát javaslom: az ikon kijelölése után kattintsunk rá arra az ütemre, amelynek tartalma törlendő, majd a megjelenő MassMover menüből válasszuk ki a Clear kezdetű menüpontot. A több ütem egyszerre is kijelölhető, ha kattintáskor a shift billentyűt lenyomva tartjuk.

Gyakran előfordul, hogy bizonyos ütemek megismétlődnek. Példánkban a 2–4. ütem és a 6–8. ütem azonos. Ilyenkor nem kell a hangok újbóli elhelyezésével bajlódnunk, elég, ha a (17) ikonra kattintunk, majd a shift billentyű lenyomva tartása közben kattintsunk rá a 2., 3. és 4. ütemre. Az egér lenyomott jobb gombja segítségével „húzzuk” át a kijelölt ütemeket a kívánt helyre. Az egérgomb elengedésekor egy párbeszédablak jelenik meg, melyben megadhatjuk, hogy a kijelölt ütemet hányszor másolja be az új helytől kezdődően. Ugye milyen egyszerű?

Miután bemásoltuk a fölső szólamot, töröljük ki a fennmaradt ütemeket. Ütemek törlését, hozzáadását illetve beszúrását a (9) ikon segítségével végezhetjük.
A (9) ikonra való kattintás után jelöljük ki a törlendő ütemeket úgy, hogy a shift billentyű lenyomva tartása mellett rákattintunk az ütemekre, majd a megjelent Measure menüpontból kattintsunk a Delete menüpontra.
Egy érdekes jelenségre figyelhetünk föl: a kezdetben kétoldalas kottánk az ütemek törlésekor már csak egyoldalas volt. Ennek az van a hátterében, hogy az ütemek szélességét a program a beírások során változtatja a bevitt tartalom szerint. Esetünkben, mivel az ütemek viszonylag kevés hangot, szünetet tartalmaznak, a kitöltött ütemek zsugorodtak, így a korábban kétoldalas kotta egyoldalas lett.
Itt hívnám föl az olvasó figyelmét egy szépséghibára: a Program az utolsó sor ütemeit mindig olyan szélesre méretezi, hogy azok a sor teljes szélességét kitöltsék. Ez esztétikailag sokszor nem a legkívánatosabb kottaképet eredményezi.

A lejátszás nem okozhat különösebb nehézséget, hiszen olyan ikonokkal vezérelhető ez a művelet, amelyek emlékeztetnek egy magnó gombjaira. Ezért itt csak két különlegességet említek meg.
Mielőtt továbbolvasná ezt a részt, kattintson rá a (21) ikonra! Jól szól? Itt most alkalma nyílik az esetleges hibák megtalálására, hiszen fülünk nem csap be bennünket.
Kísérletezgessen a (18)–(24) ikonok használatával!
A lejátszás nem csak a kottaképen követhető nyomon, hanem a Measure mezőben (25) is.
A lejátszást vezérlő menücsoport nem látható teljes egészében a képernyőn. Láthatóvá tételéhez kattintsunk duplát pl. a menü mezőjében található egyenlőségjelre, vagy a szokásos módon „húzzuk” el a képernyő közepe felé. Így lehetőség nyílik a lejátszás sebességének beállítására. Az alapértéknek vett 120 számot növeljük meg 126-ra, ahogyan az a kottában is áll.

Miután a második szólamot is beírtuk – ezzel már nem lehet gond az eddigi tapasztalataink birtokában –, következik a szöveg beírása.
A hangjegyek alá a (16) ikon segítségével tudjuk elhelyezni a dalszöveget. Kattintsunk rá, majd kattintsunk a hangjegyre, amely alá az első szótagot szeretnénk írni. A versszakot jelölő számot hagyjuk ki, mivel csak az első versszakot fogjuk beírni.
A következő hangjegyre a space (szóköz) billentyű segítségével tudunk a legegyszerűbben átugrani, de ha a szó folytatódik, használjunk kötőjelet.
A középzárt e jelölésére (ë) használt karakter beírható a következő módon: Tartsuk lenyomva a szóközbillentyű mellett balról megtalálható alt billentyűt és a numerikus billentyűzeten gépeljük be a 137-es számot. Az alt billentyűt elengedve megjelenik az ë karakter.
Ha a szövegbe „igazi” szóközt vagy kötőjelet szeretnénk írni, akkor a 0160 illetve a 0173 szám beírása szükséges az alt billentyű lenyomva tartása mellett.
Hasonlóan eljárva az alsó szólam alá is beírhatjuk a szöveget. Ha valahol elvétjük, a hibás szótagra kattintva egyszerűen kijavíthatjuk hibánkat.
Azt hiszem, elégedettek lehetünk a kapott kottaképpel.
Ez a program sajnos nem támogatja több versszak beírását.

Egyéb szöveg beírására is szükség lehet a címen, szerzőn és dalszövegen kívül. Ha például a kottába valamilyen megjegyzést, dinamikát, ütem- vagy oldalszámot, akkordjelzést szeretnénk beírni, akkor a (16) ikonra kattintva tehetjük meg mindezt. Itt jegyzem meg, hogy ha ragaszkodunk a második versszak beírásához, azt is ezen ikon használatával tehetjük meg.
Gyakorlásként írjuk oda a cím alá a következő szöveget: Kodály: Bicinia Hungarica, 62. gyakorlat. Először duplakattintással nyitunk egy szövegdobozt, majd szöveg begépelése után kattintsunk a szövegdoboz területén kívülre, ekkor megjelenik egy négyzet.
Ennek a négyzetnek segítségével tudjuk kezelni a beírt szöveget: mozgatásával mozgathatjuk az egész szövegdobozt, az egér bal gombjával való kattintásra megjelenő menüvel pedig szerkeszthetjük vagy kitörölhetjük.
Gondolom, Önök sem voltak olyan ügyesek, hogy a beírt szöveg éppen a lap közepén legyen a cím alatt. Helyezzük hát oda a négyzet húzásával.
A tempójelzés helyére írjuk oda: Tánclépés.

Vannak speciális karakterek, jelek, amelyek a zenében gyakran előfordulnak. Ezeket a jeleket a (7) ikonra kattintva megtekinthetjük a Contents fejezet 4. egységében (Maestro Font Character Set). Mi most a tempó-meghatározásban szereplő negyed hangot fogjuk először megszerkeszteni:  q = 126
Ehhez kattintsunk a (16) ikonra, majd a Tánclépés szót tartalmazó doboz négyzetére és az egér jobb gombja segítségével álljunk szerkesztő módba (Edit Text). Pozícionáljunk a szó végére. A text menüből válasszuk ki a Font… menüpontot. Itt keressük meg a Font: mezőben a Maestro szót:

és kattintsunk az OK gombra. A q billentyű leütésére egy negyed hang jelenik meg. Most kapcsoljuk vissza a betűtípust Times New Romanra, és írjuk hozzá a hiányzó részt: = 126

Hátra van még a forte jel elhelyezése a fölső szólam első hangja fölé. Kattintsunk a (13) ikonra, majd arra a hangra, ahova a jelet helyezni szeretnénk. Nem szükséges pontosan a hangra kattintani, de így biztosan nem hibázunk. Kattintásunkra megjelenik egy menü.

Válasszuk ki a 19. négyzetben lévő forte jelet kettős kattintással, vagy a Select gomb segítségével. A jel mozgatását a szöveg mozgatásához hasonlóan a mellette lévő kis négyzet segítségével végezhetjük.
Ezzel első kottapéldánk megírását befejeztük. Aki ragaszkodik a második versszak beírásához, a (16) ikon használatával – kicsit nehézkesen ugyan, de – megteheti.
Az eredményül kapott kotta letölthető a Palatábla honlapjáról.

Ha esetleg tanítványaink énekhangjának nem felelne meg ez a magasság – vagy más esetben szeretnénk valami okból már meglévő kottát transzponálni –, akkor a program ebben a segítségünkre van. A (8) ikonra kattintva egy párbeszédablak jelenik meg.

Az előjelek megadásával már találkoztunk az új lap nyitásánál. Állítsuk be az új hangnemet, majd adjuk meg, hogy az új hangok az eredetihez képest magasabban vagy mélyebben legyenek.
Érdekes kísérletezésre ad lehetőséget, hogy nem csak transzponálni, hanem mutálni is lehet, azaz a mollt dúrra – és vissza – cserélni. Ha most ezzel nincs kedvünk vagy időnk kísérletezni, kattintsunk a Cancel gombra.
Esetünkben a hangnemek kiírását nem kell mérvadónak tekinteni, mivel a dalt nem abban a hangnemben írtuk be, amelyet előzőleg beállítottunk.

Ennek a menüpontnak a kipróbálásához szükséges, hogy a gépre fel legyen telepítve egy nyomtató, a nyomtatás kipróbálásához pedig magára a nyomtatóra is szükség van. A nyomtatás a File->Print… menüpont segítségével történik.

A megjelenő ablakban a más felhasználói programoknál már ismert szavakkal találkozhatunk. Most egyelőre fogadjuk el a felajánlott beállításokat, de mielőtt nyomtatnánk, kattintsunk a Setup… gombra.

A megjelenő ablakban állíthatjuk be a nyomtatásra használt papír méretét (Size). Miután ezt megtettük, az OK gombra kattintva visszajutunk az előző ablakhoz, ahol ismét az OK gombra kattintva elkezdődik a nyomtatás.
Függetlenül attól, hogy színes nyomtatónk van-e vagy sem, a nyomtatás fekete-fehér, illetve szürkeárnyalatos lesz.

A példán nem mutattam be a program minden lehetőségét, de nem is ez volt a célom. Nem szóltam a (48) ikoncsoport használatáról, amely lehetővé teszi, hogy egy sorba több szólamot írjunk. Ennek az ikoncsoportnak a használata különösen polifon művek kottájának megírásánál játszhat fontos szerepet.
Remélem, hogy a Kedves Olvasó kedvet kapott a további kísérletezgetéshez. Ha valami gondja támad, próbáljon a Helpből tájékozódni.
Nem elég technikailag tisztában lenni a program használatával. Az alábbiakban megpróbálok rámutatni a program néhány erényére, alkalmazási lehetőségére.
1. Tapasztaltuk, hogy a hangjegyek elhelyezésekor halljuk is az elhelyezett hangot. Ez segíti a program használóját abban, hogy az írott kép és a hang között megtalálja a kapcsolatot. Ezzel a programmal a kottaírás nem unalmas elméleti tevékenység, amelytől még hosszú út vezet a hangzó zenéig, hanem izgalmas interaktív játék. Sajnos a kézügyességet nem fejleszti a program úgy, mint a hagyományos kottaírás, a violinkulcs írását nem lehet segítségével megtanulni.
2. Gyakori probléma, hogy tanulóink nem tudják kiszámolni, hogy egy ütemben milyen és mennyi hang, valamint szünet helyezkedik el. A program erre a hibára rámutat azzal, hogy az ütemek „üres” részét szünetekkel tölti föl, illetve nem teszi lehetővé, hogy több hang, szünet legyen egy ütemben, mint amennyi ott „elfér”.
3. Az adott kotta tárolása nagyon kevés tárolóhelyet vesz igénybe. Így lehetőségünk van arra, hogy egy gazdag kottatárat alakítsunk ki számítógépünkön.
4. A kis állományméreteknek köszönhető az is, hogy e-mailben kottákat küldhetünk, fogadhatunk, esetleg egy kottatárat hozhatunk létre egy honlapon, ahonnan azok letölthetők.
5. Régi, kéziratban meglévő kottáinkat átdolgozhatjuk, kinyomtathatjuk, és tetszetős formátumban sokszorosíthatjuk.
6. A bonyolultabb partitúrákat a számítógépbe beírva meghallgathatjuk, ha esetleg zongorán nem tudnánk eljátszani. Ez megkönnyíti a gyermekkar, gyermekzenekar, és más zenei együttes számára történő megfelelő mű keresését, megtalálását.
7. Egy adott kottát átdolgozhatunk, kijavíthatjuk a nyomdahibákat, az eredeti szöveg helyébe magyar szöveget írhatunk, javíthatunk a kotta áttekinthetőségén, szövegelhelyezésen.
A Finale NotPad 2002 program nem csodaszer, de sok esetben eredményesen alkalmazható. Éljünk vele!